2010. október 10., vasárnap

Hírünk Svédországban...

Tanárok, szomszédok kérdezik tőlem, mi is a helyzet Magyarországon, a vörösiszappal? Érintett-e a családounk? Sok biztatót sajnos nem tudok mondani csak továbbra is figyelem a híreket. Szerdán és pénteken is fél-féloldalban írt a Metro a bauxitbányánál történt súlyos balesetről, a tegnapi Sydsvenskan pedig három oldalon elemzi a legújabb eseményeket...benne egy svéd környezetvédelmi szakember nyilatkozatát (aki maga is budapesti lakos), aki azt furcsállja, hogy mintha a fővárosban, Budapesten senkit nem izgatna a dolog: a képen vígan sétáló fiatal párok, akik elmondásuk szerint teljesen megbíznak a kormány ígéreteiben, miszerint elhárítják a katasztrófát. Ő viszont a baleset óta kizárólag palackos vizet ad a gyerekeinek, mert nem bízik a magyar mérésekben, azaz abban, hogy a Duna nem veszélyeztetett. (Szerinte a magyarok nem mérnek mindent a vízben.)

A ma esti svéd híradóban pedig bemutattak egy légifelvételt, amin már nyáron(!) látszott, hogy erősen szivárog a vörösiszap. A hivatalos magyar felelős ezt teljesen kizártnak nevezte...

Legutoljára - ha jól emlékszem - a magyarországi libatoll-tépés kapcsán kialakult sajtóvisszhang kapcsán szerepelt Magyarország a svéd hírekben (ez olyan egy-másfél éve volt). Nagyon sajnálatos, hogy már megint ott vagyunk és megint negatív hír vagyunk (persze tudom, kevés a pozitív hír amúgy is) :-(

A magyar országimázs (is) a kút mélyén van, azt hiszem... Tényleg, emlékszik még valaki a - korábbi - Orbán-kormány imázsközpontjára? Na de nem politizálok, mert ez nem politikai blog...

Egyébként Delisa is kiértékelte a vörösiszap-visszhangot... A magyar kommente(lő)k egy része sajnos nagyon is jól jellemzi kis hazánk közéleti viszonyait :-( Sőt, néhányan még a svéd nyelvű fórumokon is aktívak. No, itt még az imázshivatal sem segítene (vagy igen?)...

De az is megérne egy misét, miért durvul el a hangnem Magyarországon, legyen bármilyen témáról is szó (persze tisztelet a kivételnek!). Így azzal is vitába szállnék, hogy csekélységem illetve az én icipici blogom lenne az, ami nagymértékben rombolná Magyarország hírnevét (és amiről N. Balázs írt nekem feddő hangsúllyal az előző bejegyzésem kommentjében)... De nem a sértettség beszél belőlem, csak tényleg érdekes a jelenség.

Hmm, és nagyon nem szeretnék újabb vitát generálni, ha egy lehetőség van rá...

És fontosnak tartom megjegyezni, hogy ahol tudom, propagálom Magyarországot: mint érdekes turisztikai célpontot, mint izgalmas országot, mint kulináris csemegék lelőhelyét és a vendégszerető magyarokat is.

Ugyanakkor még egyszer hangsúlyozom, hogy csak egy mezei halandó vagyok, természetesen nem a blogomból élek, ezt csak hobbiként űzöm, úgyhogy kéretik engem nem szállodával, bankkal, bevándorlási- vagy munkaerőhivatallal összetéveszteni :-)

A nap svéd szava: gås (ejtsd: gósz, liba)

10 megjegyzés:

kisrumpf írta...

Hú, annyi minden jár a fejemben... De mindegy. Csak az jutott eszembe, hogy majd még sok N. Balázzsal kell megküzdened, és ehhez készülj erős gyomorra. Nem az alapján fognak megítélni, hogy kinek segítettél, hanem hogy kinek NEM. Erre készülj el lelkileg. S írhatsz akármilyen okos, segítő szándékú mondatot (sok tapasztalat alapján szépen, megszűrve), az jön le a végén, hogy a magyar nem segít magyarnak.

Sose bánd.

Emőke írta...

Szia,

Köszi szépen, ez azért jólesett :-) Ezt hívják úgy, hogy "reverse culture shock"...amikor az ember már nem Svédországban, hanem hazalátogatva (legyen az fizikailag vagy csak lelkileg) kapp sokkot...vagy gutaütést ;)

Egyébként meg eldöntöttem, hogy nem szándékozom vitázni a továbbiakban. Egyszerűen majd kimoderálom a hasonlóan kedves és intelligens megjegyzéseket. Sajnálom, nekem nincs ilyenre időm. Én a blogomban jól szeretném magamat érezni.

Az én blogom az én váram és kész :-)

Amúgy sem köztársaságban élek, hanem királyságban. A király pedig nem büntethető, a svéd alkotmány szerint. A múlt héten pedig őfelsége megint gyorshajtott a Porschéjével...de oda se neki.

Szabo Ildiko írta...

Nagyon sajnálatos ami otthon történik és ez a hozzaállás talán még roszzabb.
Azonban nem jó ez az otthon minden fekete,itt meg minden fehér beállítás.
A liba tépés ugynél igen fel voltam háborodva. Részben mert a kandikamerás felvételek csalásnak bizonyúltak. Nem is ott és akkor vették fel mint amit mondtak. Ebböl hivatalos ugy is lett. A gyerekemet mobbaztak/szekáltak a társai emiatt az iskolában.
Mégis mit gondoltak honnan vannak a jó meleg toll kabátok, amiben itt is feszítenek? Ne mondják, hogy annyira naivak hogy elhitték, mindez csak a spontán lehullott tollakból van!
Jó volt a liba ugy arra is ,hogy elterelje a figyelmet arról az itt zajló botrányról ami nem is volt botrány mert valahogy nem érte el az ingerkuszöböt.
Az történt ugyanis, hogy élö disznókat föztek meg a sertösfeldolgozó uzemekben. Hogy gyorsabban haladjon a dolog,kicsit elfelejtették elaltani és így kivéreztetni öket.

Itt az erröl szoló egyik cikk, de voltak komolyabb ujságokban is irások a témáról.

http://www.aftonbladet.se/nyheter/article4665039.ab

Emőke írta...

Köszi a kiegészítést! Erről az élve főzéses rémségről én sem hallottam (bár más "disznó" ügyről igen). De azzal abszolút egyetértek, hogy itt sem minden rózsaszínű (vagy fehér).

De azért azt sokszor érzem, hogy a demokráciát nem tegnap óta használják az itteniek. Ez néha pozitív, de van, amikor fura szituációkat okoz...

edinawrites írta...

Ahh, a magyar mentalitás...Arròl van szó, hogy mi magyarok elvárjuk történelmi kulturális okokból hogy segítsenek nekünk, mert ez nekünk jár...àllítólag...
Csak ha ez ember elketül egy másik kultúrába, akkor rájön, hogy úgy alanyi jogon sok minden jár az embernek és sok minden nem. Segíteni jó dolog, ha tud az ember és ha szépen kérik. Munkaközvetítônek lenni és kisujjat nyújtva fél kart adni boldog boldogtalannak melós. Te itt nem erre szerzödtél, így neked nem ez a feladatod, ezt le is ìrtad. Lesz aki ezt megérti és elfogadja, és lesz/van akinek ez nem tetszik. Elfogadom vagy nem, ez nemzetiségtôl függetlenül mentalitás kérdése. Szerintem.
Ez a te blogod, az szerepel benne amit te akarsz szerepeltetni benne. Egyszerûen és bátran moderálj. :) Go for it!

edinawrites írta...

A jó meg rossz hirek arrol az országról ahol születtünk...Most mit mondjak...Van sok jó és sok rossz abban az országban is, meg itt a svédeknél is. A média meg mint olyan szeret a rossz hirek publicitására fókuszálni. Sajnos.
Ami otthon történt, az katasztrófa, nagy léptékû. A rossz sajtóból meg lehet okulni. A magyar környezetvédelmi politikának és más országoknak is (mint ahogy a Greenpeace azt hiszem ki is fejtette, hogy hasonlò szépségek Oroszországban is bármikor bekövetkezhetnek).

Judit Lingon írta...

Herregud! Ez a "reverse culture shock" nagyon ismerős! Szeptemberben voltam Magyarországon, és időnként úgy tetszett, mintha ismeretlen helyen járnék. Immáron hét éve élek folyamatosan Svédországban: itt még nem vagyok itthon, ott már nem vagyok otthon. A hegeli dialektika szerint most valami újnak kellene létrejönnie?;-)
ÖRÜLÖK A BEJEGYZÉSEIDNEK!

Emőke írta...

Szia Judit,

Én meg örülök, hogy itt vagy!! :-)

Ami a kultúrsokkot illeti, nézz szét a korábbi bejegyzéseim között (azaz a "kultúrsokk" címke alatt), de főleg ezt ajánlom: http://svedasztal.blogspot.com/2008/08/ami-sok-az-sokk.html

, illetve nem tőlem, de nagyon jó link ez is:
Culture Shock - Causes, Consequences and Solutions: The International Experience (egy 29 oldalas tanulmány!) -
http://www.grin.com/e-book/108360/culture-shock-causes-consequences-and-solutions-the-international-experience

Illetve kifejezetten a Reverse Culture Shock-ról néhány írás:

http://www.vagabondish.com/how-to-survive-reverse-culture-shock/

http://www.women-on-the-road.com/reverse-culture-shock.html

http://edition.cnn.com/2010/TRAVEL/08/24/cultural.reentry/index.html

http://www.suite101.com/content/reverse-culture-shock-makes-repatriating-stressful-for-expats-a228754

http://britishexpats.com/articles/moving-abroad/reverse-culture-shock/

és

http://www.vagabondish.com/embrace-reverse-culture-shock/

:-)

Tamás írta...

Egy kicsit fura nekem,mikor magyarok,akik külföldön élnek igy vélekednek hazájukról,Magyarországról,és ilyen sötéten látják a dolgokat odahaza.Mert nyugodt szivvel állithatom,hogy az itteniek(jólehet nem Svédország,hanem Anglia a helyszin)nem látják hazánkat annyira rossznak és lehangolónak,mint mi magunk...persze mert mi jobban és közelebbröl belelátunk a történésekbe,mondhatnánk erre.Csak azt akarom mondani,hogy a közemberek magasról tesznek ezekre a dolgokra,maximum érdeklödnek kedvesen és sajnálatukat fejezik ki a munkahelyemen az iszapos dologgal kapcsolatban is,de NEM EZ ami az országunkról imázst épít...sokkal inkább mi magunk.Mert általunk itélnek meg egy országot és ezt igyexem mindig szem elött tartani és példásan képviselni országomat külhonban.Szóval szerintem nagyon is kedvezö Mo. megitélése és imázsa itt kint,már ha egyáltalán tudnak valamit róla vagy el tudják egyáltalán helyezni a térképen.Teszem hozzá még,hogy rengeteg sokféle néppel dolgozok együtt,távol keletitöl kezdve fekete afrikaiak és európa minden részéröl való emberekig.A magyar meg elég kritikus,öszinte és sajnos pesszimista nép)talán innen a sok keserű önkritika),ahogy én látom...de nem reménytelen semmiképpen.

Emőke írta...

Szia Tamás,

Kicsit azt hiszem, félreértetted a dolgokat...

Szerintem Judit, Edina - és a többi Svédországban élő magyar - nevében is írhatom, hogy mi is igyekszünk jó imázst (de szép magyar szó is ez...) építeni Magyarországnak. Én pl. a budapesti fürdőkultúrát több ismerősömnek is a figyelmébe ajánlottam és látnivalók csokrával is megszórom őket, mielőtt ellátogatnak Mo-ra. Meg tippekkel, hogy mit egyenek :-)

Viszont amiről keserűen(?) írtam, az az Edina által is emlegetett "magyar vagyok, nekem minden jár" mentalitás volt. És mindezt úgy, hogy eddig szíves-örömest segítettem a hozzám forduló honfitársaimat (jópáran voltak/vannak), de tudod, amikor ez már erősen a magánéletem rovására megy, akkor igenis meghúzok egy határt. Mert sajnos sokan azt hiszik, én egy egyszemélyes segélyszervezet vagyok (és persze milliomos, hiszen itt élek, nem?).

Na, és amikor pontosan ezt tettem az előző megjegyzésben, akkor megkaptam, hogy "gusztustalan, felsőbbrendű, lenéző" és "arrogáns" vagyok.

Idézek egy pont mai mailből (név nélkül, természetesen):
"Én Magyarországról írok neked, úgy szintén mint a többiek segítséget kérni.[...] Lenne a szervezetünknek olyan lehetősége, hogy pályázat útján a tagállamokba ki lehetne utazni.
Egy úgy nevezett Előkészítő Látogatások
De sajnos nagyon sok energiámat, és időmet el vett tőlem ez a keresés, mind hiába.
Olvastam a lapodon a civil szervezetek, meg szeretnélek kérni illetve kérdezni tudnál e nekem segíteni egy partnerbe?"

Khmmm.

És végül: Ha neked nincs blogod, akkor mentesülsz ezektől a kellemes élményektől...

Remélem, érted, mire is gondolok.