Utazó háziállat

Bár nem nagy horderejű dolog, de meg szerettem volna osztani, hogy milyen érdekes útitársunk volt múlt pénteken a vonaton. Először a norrköpingi peronon láttam meg, és a szemem sarkából azt gondoltam, fura szerzet ez a kutya. Nos, nem kutya volt, hanem egy picike bárány. Olyan 2 hetesre saccoltam maximum (vagy még annyi sem volt?), nagyon rövid volt még a szőre, de kifogástalan engedelmességgel ment a rózsaszínű póráz - igazából hám - végén.

Egy lánnyal volt a jószág és ugyanabba a kocsiba szálltak, mint én, így azt is megfigyelhettem, hogy cumiból eszik (természetesen a bárány...) és ha elrendezgetik a hosszú lábait, ölben is tud feküdni. Sokáig nem követhettem a fejleményeket, mert a kalauznő invitálására átvonultak valahová a bisztrón át (és nem, nincs melegkonyha a büfékocsiban, mielőtt valaki rosszra gondolna). Aranyos jelenség volt. Eddig azt hittem, hogy birkák és hasonlók csak az indiai/pakisztáni/stb. tömegközlekedési eszközökön fordulnak elő. Hát nem, a helyjegyes X2000-en is simán ;)

Egyébként érdekes, de tényleg a bisztrókocsiban lévő ülések tájéka van állatszállításra kijelölve (aholis a kocsi fele étkező, a másik fele ülőhely), pont az ehavi fedélzeti újságban érdeklődött valaki a "Kérdezd meg a mozdonyvezetőt!" rovatban, hogy miért is van ez így. A pontos válaszra nem emlékszem, de valahogy kizárásos alapon alakult így, mert a többi kocsiban másféle funkciók miatt inkább nem terveztek be állatokat (pl. első osztály, csendes rész, mozgássérültek liftje, stb.).

A nap svéd szava: lokförare (mozdonyvezető)