Két kultúra között

Ha az ember lánya elkezd dolgozni, egyből éri egy csomó élmény, új emberekkel találkozik, stb. Hát még ha ez az első munkahelye külföldön, akkor ezek a dolgok hatványozódnak, mert egy teljesen új rendszerbe kell beilleszkedni. Nálam még az is színezi az ábrát, hogy a hét egyik felében Svédországban vagyok, a másik felében pedig Dániában.

Pillanatnyilag - és ez talán természetes is - úgy érzem, hogy Dánia a "külföld", ahol kicsi az esélye, hogy megértsem a helyiek beszédét (bár ez nagyon lassan javul, egy-két szót néha ki tudok már venni). A nyelvi elszigeteltségem tengerén evezve kellemes felüdülésként hat, amikor az egyik kollégám néha svédül beszél telefonon (általában a strängnäs-i svéd kollégáimmal). Ez egyébként nem jellemző, ugyanis a dánok dánul beszélnek a svédekkel is - akik vagy megértik, vagy nem. És sajnos a dán kollégákon nincs névtábla, így csak nagyon kevés embernek tudom a nevét, ez néha zavarbaejtő tud lenni.

De a munkahelyi ebéd is meglepetéseket tartogatott számomra. Kevesebb, mint feleannyiba kerül, mint a svéd oldalon - talán több rajta a céges/állami támogatás? mert egyébként drágább országról van szó - és a főétel mellett valami hihetetlen bőséges salátásasztal is van hozzá: kb. 20-féle saláta, 15-féle mag, gyümölcstál (pl. ananász, füge...), kenyerek, stb. Ja, és az ár még a reggelit is tartalmazza! (Bár azt még nem is próbáltam.) De az ebédnél úgy érzem magamat, mint aki a Marsról jött, ugyanis amíg "normális" adag főételt és némi salátát szedek a tányéromra, addig a kollégáim 90%-a egy kis tányérnyi salátát vesz csak, aztán eszik pár szelet gyümölcsöt - és kész. Vajon vacsorára mit ehetnek, fél borjút? :-)

A svéd irodában reggel 9-ig be kell jelölni, melyik menüt választja az ember ebédre (4 lehetőségből), én már volt, hogy ezt elfelejtettem, de szerencsére, akkor sem maradtam éhen. A szakácsnő (illetve csak gondolom, hogy ő főzi az ebédet) fejből tudja az összes dolgozóról - pedig vagyunk vagy 60-an -, hogy ki mit rendelt. A svéd ebédhez jár ital, lehet sört is venni (2,1%-os). Viszont mindkét irodában az ebédhez választható ital a tej is. Ez elsőre kicsit meglepett, megfigyelésem szerint különösen a dánok imádnak tejet inni délidőben.

Aztán, mint megtudtam, az ebédlőben a falra tett képeket helyi művészek festették és a dolgozók befizethetnek "lottóra", amit karácsonykor húznak, a nyeremény egy-egy festmény a falról. Azaz jövőre valószínűleg más képek lesznek kirakva...

Tegnap végre biztonsági oktatásban is részesültem és innen tudom, hogy a svéd irodában szigorúan tilos tüzet gyújtani (mécses, stb.). Kivéve a Lucia-napi gyertyák (ez a mi Luca-napunknak felel meg, december közepe), amiket egy lány fejére, koszorúként raknak. Ugyanis ezt jóváhagyatták a tűzvédelmi illetékessel :-)

Na és néha azért jó kívülállónak lenni, mert mindkét oldalról felbecsülhetetlen információkat lehet kapni, a túloldaliakat illetően. Ezek általában úgy kezdődnek, hogy "Ó, a svédek, azok..." illetve "Hát, a dánokról azt kell tudni, hogy...". De megvolt már "A norvégoknak ott van az olajuk, úgyhogy azt hiszik, mindent megtehetnek" is :-) Ellenben vannak kifejezetten beugratós kérdések is, amik pl. úgy hangzanak, hogy "És itt jobb az ebéd, mint a svéd irodában?...", szóval észnél kell itt lenni, kérem szépen.

A nap svéd szava: kastrull (lábas / serpenyő)