Madarak!

Még jópár évvel ezelőtt, Budán volt egy alapvetően unalmas, alacsonyan lévő kirakatszerűség, amiben egyetlen tábla állt. Ez volt ráírva: ÜGYVÉDEK! Mindig jót mulattunk rajta, amikor arra jártunk, mert annyira antireklám volt :-) Nem tudom, be mert-e oda bárki is menni, hiszen az ÜGYVÉDEK! még annál is félelmetesebben hangzik, mint a VIGYÁZAT, HARAPÓS KUTYA!

De ma a svéd, azon belül is leginkább malmöi madarakról lesz szó, Hitchcock után szabadon :-) Mert az emberek szerint vannak a madárkák, a madarak...és a nemkívánatos jómadarak. Az utóbbi csoportba tartoznak pl. a vadludak különböző fajtái, amelyek túlságosan is jól érzik magukat a városban és egyre nagyobb számban vannak jelen. Pár éve láttam egy nagyobb parkban hogyan tisztítják meg a gyepet a "libatermékektől", mégpedig gépesített módon - a mennyiség egyszerűen megköveteli ezt az ipari folyamatot. Mint kiderült, három kijelölt hely van Malmöben, ahol ezt hetente kétszer megteszik, ha jó idő van. A legnagyobb méretű vadliba, a nyári lúd időnként sziszegve terrorizálja a gyanútlan járókelőket (pláne ha kislibák is vannak). Van, aki inkább átmegy az út vagy park másik oldalára, csak ne fusson össze velük. A másik nagyon elterjedt vadlibafaj az apácalúd, ők kisebbek és békésebbek (a kanadai lúddal szokták összetéveszteni, de annál jóval kisebb és a mintázata is más). Az apácalúd a nyári lúddal ellentétben védett, de Malmöben időnként engedélyezik a vadászatát, ritkítási céllal.

No és mondanom sem kell, hogy a KRESZ-t nem igazán tartják be ezek a tollas kétlábúak. Így időnként szemtanúi lehetünk olyan kedves jeleneteknek, amikor a tovább haladni óhajtó autók hosszú percekig, de abszolút türelmesen várakoznak. Egészen addig, amíg a liba- vagy kacsaegyedek ill. -csoportok áthaladnak az úttesten. A folyamat meggyorsítására semmiféle agresszív eszközt nem vesznek igénybe a sofőrök, szóval dudálni sem szoktak - a svéd nem olyan ideges népség.

De a különféle fajtákhoz tartozó sirálycsapatok is remekül alkalmazkodtak az ember közelségéhez: a háztetőkön költenek, nagyjából mindenhol jelen vannak és a kávézók/éttermek kiülős asztalaira is lecsapnak, ha valamilyen eledel pár pillanatra felügyelet nélkül maradna. Nemrég én is készítettem egy ilyen attakról pár képet a mobilommal, de a neten egy profi fotósorozatot találtam, ez egy 2011-es stockholmi eseményt örökít meg, a helyszín egy McDonalds terasza. Figyeljük meg a háttérben a plusz papparazzo-t, akinek valószínűleg hasonlóan izgalmas felvételei vannak, csak egy másik nézőpontból :-)

Ebben a rablógazdálkodásban a mindenütt jelen lévő csókák még hatékonyabbak, kis méretük miatt könnyedén navigálnak a székek-asztalok között. Nemrég tanúja voltam, hogy egy angol nő felügyelet nélkül hagyta a muffinját. Persze rögtön megjelentek a csókák, úgyhogy kötelességemnek éreztem, hogy közelebb menjek és távoltartsam őket, amíg a sütitulaj visszaér. A profibb kávézólátogatók nem is az asztalon tartják a sütit, hanem az asztal alatt, az ölükben :-)

Visszatérve a sirályokra, nemcsak rabolnak, de vijjognak és rikoltoznak is. Alapvetően kibírható a dolog, de ha az ember olyan helyen lakik, ahol még fészkelnek is, na az határozottan idegesítő tud lenni. Márpedig háztetőkön, garázstetőkön, egyebeken szívesen költenek. (A kórház területén pl. kivételesen sok sirály van, nagyon megmaradt bennem annak idején, hogy micsoda hangzavar van szinte egész nap.) Ha netán lebucskázik egy-egy sirályfióka, a szülők akár rá is támadnak a közelben járókra.

És ha ez még nem lenne elég, ők is maradandó nyomokat tudnak hagyni, leginkább röptükben, maguk alatt. Erről az itteni autótulajdonosok hosszasan tudnának mesélni. A mi autónk is elég gyakran esik áldozatul, volt olyan eset, hogy parkolás közben egy(?) akkora adag sirálypottyantás terítette be a kocsit - a vonóhorogtól az első lökhárítóig terjedően! -, hogy az összes ablakot pucolni kellett...és ez nem túlzás. Majd ezt követően, már menetközben egy jókora repülő kócsag tisztelte meg az autót. Öröm a köbön...különösen mert a madárürülék maró hatású, hosszabb távon tönkreteszi az autókat és az épületeket is.

És a hivatalos ellenlépések? Van, akinek az a foglalkozása, hogy tojásokat szed, főleg sirályokét és vadlibákét. Ahogy olvasom, az Anticimex (kártevőirtással és -megelőzéssel foglalkozó cég) 18 munkatársa járja a várost ezügyben, fotósorozat itt. Bevallásuk szerint a sirályok szándékosan is "bombázzák" őket bevetés közben, szóval a munka tényleg nem lehet túl kellemes, a magasban való mászkálást nem is említve. A Skånei Ornitológiai Egyesület viszont nem igazán helyesli ezt a fajta megelőzést (maximum a kórház területén), szerintük túlzásba viszik a tojásszedést. A vadlibákat a külvárosi részeken vadásszák is - a vadászidény aug. közepétől február végéig tart -, de ez sem könnyű, mert hamar megismerik a madarak a vadászokat. Valamint az illetékesek szerint a libatojásokat is egyre nehezebb megtalálni. Mert nem buta állat a liba, csak a mondás szerint.

A nap svéd szava: vildgås (vadlúd)

Az "igazi svédek", zavargások és politikusok (2. rész)

Folytatni - de főleg lezárni - szeretném a június eleji gondolatmenetet a husby-i (azóta már szerencsére befejeződött) zavargásokkal kapcsolatban. Jópár újságcikket olvastam az elmúlt hetekben, amelyekben különböző szempontokból próbálták körbejárni a témát, leginkább a Miért? és a Mit kellene csinálni? kérdésekre keresve a válaszokat. Igyekeztem azokra az elemző cikkekre koncentrálni, ahol nem mindig ugyanazokat a szólamokat ismételgették (mint pl. a tévé és a bulvárlapok), hanem ahol a szerzők láthatóan tényleg gondolkoztak és jutottak is valamire.

Mert ugye lehet a szokásos általánosságokat írni, mint pl. a hasonló negyedekben magas a munkanélküliség és a nehéz anyagi körülmények között élők aránya, ahol a fiatalok jelentős része sajnos nem képes sikeresen elvégezni az iskolát, tehát a továbbtanulásra sincs esélye. Az ebből eredő tehetetlenség / reménytelenség / tétlenség könnyen vezet efféle reakciókhoz más városban, de más országban is. Egy arab újságírónő arról is írt, hogy ezekben a városrészekben sajnos előfordulnak olyan kisebb, de szélsőséges csoportok - "az iszlám sötét erői" -, amelyek pont az efféle kiábrándult fiatalokra építenek és pl. a rendőrséggel, a svéd társadalommal és kultúrával való szembenállásukat is táplálják, sőt kifejezetten gyűlöletet keltenek. Itt leginkább az "ők maguk tehetnek mindenről" motívum a jellemző.

Jegyezzük meg azt is, hogy a zavargók mindegyike kivétel nélkül fiú, így az általános "a színes bevándorlók balhéznak" kitétel már rögtön sántít. Kizárhatjuk ugye a szülőket, nagyszülőket, egyáltalán, a középkorúakat és idősebbeket is...mert ők tényleg nincsenek az elkövetők között. (Egyébként a szülők több helyen is segítettek a rendőrségnek nyugtatólag hatni a fiatal huligánokra.)

De még egyszer visszatérve a kezdetekre, az események azzal vettek nagyon szerencsétlen fordulatot, hogy egy idősebb férfi állítólag ön- és közveszélyes módon hadonászott egy machetével, ugyanis más is volt abban a lakásban. (A rendőrségi vizsgálat azóta megállapította a rá a végzetes lövést leadó rendőr felelősségét, ezért ellene most halál okozása miatt eljárás folyik.) Körülbelül volt erről a jelenetről egy kép a lelki szemeim előtt, amikor nemrég a következő, elég meglepő beszámolót olvastam - a forrás egy finn webes napilap, akik a portugál áldozat feleségének a bátyját szólaltatták meg (ő finnországi lakos):

"A húgomék egy étteremben ettek és amikor kijöttek onnan, egy csapat huligán megfenyegette a nővéremet. A férje elment egy késért, hogy elijessze őket. Egy puuko-kést vett magához, szóval nem machetét, ahogy azt később az újságok írták. Fent kilépett a balkonra késsel a kezében és remélte, eltűnnek a zaklatók. Hamarosan megjelent a rendőrség. A nővéremék nem voltak benne biztosak, hogy tényleg a rendőrség kopog, ezért nem merték kinyitni az ajtót. Azt mondták nekik az ajtón keresztül, hogy minden rendben van, de a rendőrök bementek erőszakkal. A nővérem nem látta, pontosan mi történt utána és hogy a férje tényleg fenyegette-e késsel a rendőröket. De fejbelőtték, a nővérem a szemtanú rá." Így már más a kép, nem? Erről valamiért nem írt az újságok 99,9%-a...
 
És bár jópáran azt hozzák fel érvnek, hogy a zavargókat - egyes nyilatkozatuk alapján - ez a rendőri túlkapás nem is érdekelte, csak ürügyet kerestek a vandálkodásra (azaz ne nagyon próbáljuk a bűnözők lelkivilágát megérteni), azért érdemes pár dolgot megfontolni:

Kétféle erőszak létezik: szubjektív és objektív (Slavoj Žižek szlovén filozófus besorolása szerint):

• a) Szubjektív erőszak: autógyújtogatás, kődobálás és egyéni végrehajtók, akik könnyen felismerhetőek - jól látható akciók, amelyek ellentétet képeznek a mindennapok normális, erőszakmentes állapotával. A média segítségével az elővárosokon kívül lakók, belföldiek és külföldiek is tanúi lehetnek az eseményeknek, beszédtéma lesz belőlük. Ez az a fajta erőszak, ami ellen a miniszterelnök, Fredrik Reinfeldt is felszólalt. "Aki nem érti meg az erőszakot, nem érti meg Svédország egyik legfontosabb társadalmi kihívását."
  
  
• b) Objektív erőszak: ami láthatatlan, de ennek ellenére létezik. Két rétege van, egyrészt a strukturális diszkrimináció - az OECD szerint Svédországban nagyon gyorsan nőnek az osztálykülönbségek, leginkább azok lettek a vesztesek a 2000-es évek folyamán, akik hosszú ideig betegek, munkanélküliek, az idő előtt nyugdíjazottak, plusz azok akik se nem dolgoznak, se nem tanulnak, nem is regisztrált minkanélküliek...és belőlük sokan ezekben az "rossz nevű" elővárosokban laknak, ahol szépen lassan megszüntetik a gyógyszertárat, a bankot, a kultúrházat, a fogorvost... Itt nem laknak jómódúak és politikusok, de rendszeres látogatók a szociális munkások és a rendőrök - munkaidőben.
  
  Az objektív erőszak másik rétege a beszélt nyelvbe ágyazódik be, hogy hogyan beszélünk egy problémáról és ezáltal hogyan értjük meg azt, ebben az esetben ahogyan a külvárosok megbélyegződnek, amikor valakinek a lakcíme is valami fontosat árul el arról, aki ott lakik. A médiában az Előváros (pl. Husby, Rinkeby...) a nem-svédek lakhelyei, mint metróközelségben fekvő egzotikus szigetek. Hamarosan biztosan kalandtúrákat is vezetnek az elővárosi dzsungelba* - hasonlóan a fontosabb politikusok látogatásához -, ahol megtekinthetőek azok, akiket bevándorlóknak hívnak (bár itt születtek), vagy idegeneknek (pedig otthon vannak), ill. külföldieknek (pedig belföldiek). A "kulturalista" logika szerint az Előváros problémája nem politikai, hanem a lakosok kulturális különbözősége okozza. Ez a kulturális különbség az oka annak, hogy egyesek autókat gyújtanak fel Husby-ben - de nem teszik ezt Åsele-ben vagy Överkalix-ban (nagyon északi városok, jellemzően elenyésző számú bevándorlóval).
  
  Valójában az, hogy az északsvéd városok fiataljai miért nem dobálják meg kővel a rendőröket elég könnyen megérthető, ha belegondolunk a következőkbe. Északon nem létezik a fentiekben vázolt bűnbakképzés, nem emlegeti senki rasszista módon a kiközösítettek kultúráját, a fehér bőrüket, a patriarkális értékrendjüket, a velük született bűnöző hajlamot. Nem buzdítják őket arra, hogy legyenek hálásak vagy menjenek haza. A rendőrök mint a rend fenntartói, a hivatalos erőszak megtestesítői ilyen minőségükben nem vonulnak be Åsele-be megerősített csapatokkal, nem lőnek a lakosokra és nem is hívják őket majmoknak és patkányoknak (utóbbiaknál sajnos többször megtörtént, dokumentált esetekről van szó). Akkor sem, ha a lakosság egyes tagjai megszállják az åsele-i rendelőintézetet. Ugyanis pontosan ez történt 2012. márciusában. Akkor a rendőri intézkedés a következőképpen nézett ki: elbeszélgettek a - minden szempontból svéd, fehér bőrű - elkövetőkkel, majd úgy ítélték meg, hogy nem szükséges intézkedniük, "esetleges pénzbüntetést" helyeztek kilátásba (ebből nem lett semmi) és elvonultak, hiszen "átlagos emberekről van szó, nem súlyos bűnözőkről".
  
  [Az objektív és szubjektív erőszakról szóló részt Mattias Gardell cikkéből vettem: Boka en äventyrsresa till Husby / Foglalj egy kalandtúrát Husby-be]

*  A nemrégiben Rosengård-ban tett szervezett kóstolóval egybekötött városnéző sétán, amin résztvettem, őszintén szólva, volt egy ilyesmi, kellemetlen érzésem...hogy mintha azért fizetnék, hogy "kukkoljam" az ottlakókat (akik egyébként totál szimpatikusak voltak), mint egy katasztófaturista vagy ilyesmi. És előre azt gondoltam, hogy "szegények, képesek ott lakni, de én csak 2 órára megyek oda és csak nem lesz semmi bajom addig"...miközben az egész lakótelep rendezett volt, zöld, normális és barátságos. Viszont nem volt jó érzés rájönni, hogy voltak / vannak előítéleteim :-( És olvastam egy cikket Husby-ről is, a zavargás alatt írta valaki, hogy már pár napja megy a "műsor", és ő még semmit nem vett észre, pedig ott lakik. Jé, hát mégsem lángolt az egész városrész, ahogy az újságok írták?...

A nap svéd szava: invånare (lakos)

Madde, Chris és a fele királyság

És ha már a nemzeti ünnep kapcsán a királyi család is szóba jött, említsük meg a legaktuálisabb eseményt, a royalisták várva-várt ünnepét, a múlt szombati királyi esküvőt. A királyi pár fiatalabb lánya, Madeleine hercegnő mondott igent Chris O'Neill amerikai üzletembernek a stockholmi dómban. A felhajtás persze nem volt akkora, mint 2010-ben, Victoria esküvője körül, hiszen Madeleine csak a 4. helyen van a trónöröklési sorrendben (1. Victoria, 2. Estelle [Victoria kislánya] és 3. Carl-Philip herceg után, aki Madeleine bátyja). Meg aztán kicsit "turnészerű" is volt ez az esküvő, hiszen a pár nem lakik Svédországban és a közeljövőben nem is úgy néz ki, hogy ideköltöznének. Szerintem élvezik az külhoni anonimitást...no meg nem mellesleg Christ üzleti ügyei is az USA-ba kötik. De nem kell aggódni, azért pompában és prominens vendégekben nem volt hiány, bár "csak" külföldi hercegek voltak a vendégek között, királyi párok ezúttal nem érkeztek.

Az újdonsült férj egyébként amerikai és angol állampolgár is egyben. Eddig csak egy árva párperces interjút lehetett vele látni, amikoris egy norvég tévéstáb elkapta a stockholmi utcán és kiszedett belőle pár szót arról, hogy izgul az esküvő előtt és reméli, kellemes lesz az idő, valamint hogy Svédország a világ egyik legszebb országa. Mivel Chris (38) nem svéd állampolgár és az esküvő után is folytatja az üzleti tevékenységeit, ezért az udvari szabályok értelmében az esküvői csók után nem változik herceggé :-) Igazából minden jel arra mutat, hogy nem is akar az lenni, pl. nem úgy néz ki, mintha meg akarna tanulni svédül vagy Svédországba akarna költözni. Bár ezzel kapcsolatban olvastam egy érdekes cikket, miszerint jelenleg nem lehet tudni, a jövőbeli utódok trónörökösnek számítanak-e majd, mert ha mégis, akkor nincs mese, Svédországban kell majd nevelkedniük, protestáns hitben (Chris pedig katolikus). Hát az érdekes fordulat lenne mindenesetre.

Sokak szemében szálka Madeleine, aki 2011-ben hivatalosan is kivándorolt az USA-ba, azaz a királyi család életében csak nagyon érintőlegesen vesz részt (évente néhány reprezentáció), vagyis mondhatni, "munkaadóját", a svéd népet, nem igazán tünteti ki jelenlétével... Ami a mindennapjait illeti, a 31. évét épp tegnap betöltő Madeleine a World Childhood Foundation alapítvány jótékonysági munkájában vesz részt. Az alapítványt az édesanyja, Silvia királyné hozta létre 1999-ben az erősen hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok érdekében, mint pl. utcagyerekek, intézetekben élő gyerekek, szexuálisan kihasznált fiatalok és gyerekanyák. Jelenleg 14 országban 110 projektet támogatnak, pl. Brazíliában, Oroszországban, Svédországban, az USA-ban, Dél-Afrikában és Kínában. Akit esetleg érdekelnek részletek a hercegnő alapítványi munkájával kapcsolatban (pl. "mesélj egy tipikus napodról"), annak íme egy angol nyelvű interjú a királyi ház weboldaláról. Szép dolog ez, de természetesen van, akiben felmerül, hogy egy teljesen egészséges, fiatal nő, akit a hazája eléggé hidegen hagy (pl. Svédországban is vannak, lennének jótékonysági projektek, hátrányos helyzetű gyerekek is) miért kell, hogy a svéd adófizetők által finanszírozott apanázson élje luxuséletét New Yorkban?...

Plusz minden évforduló, esküvő, nagyobb királyi esemény alkalmával fellángol a vita: kell-e egyáltalán Svédországnak a monarchia? A pro és kontra oldalnak is vannak meggyőző érvei és bár a legtöbben azt hangoztatják, hogy sokba kerül a királyság fenntartása, a köztársaság sem lenne sokkal olcsóbb, így nem is annyira az anyagi indokok dominálnak, bár az is szóba jön (pl. az átláthatatlan, kontrollálatlan udvari kiadások). A Republikánus Szervezet (Republikanska Föreningen) - jelenleg 10.000 tagja támogatásával - fontosnak tartja azt is, hogy a demokrácia, a személyes szabadságjogok mindenkire legyenek érvényesek, pl. arra is, aki trónörökös herceg(nő)nek születik, hiszen jelenleg egész életét ez hatja át, hogy készül a trónra és nem választhatja azt a foglalkozást, amit szeretne. (Bár biztosan vannak mások is így ezzel, nem kékvérű halandók...) Az sem demokratikus - szerintük -, hogy fontos hivatalok öröklődnek és vérvonalra, génekre vannak alapozva. A másik oldal viszont pl. azt hangoztatja, hogy egy király pártsemleges és mindenkit képvisel. Ugyanakkor valós hatalmat nem gyakorol, így nem csorbítja senkinek a demokratikus jogait. Szóval mindenkinek megvan a maga véleménye, legalábbis rövidtávon úgy néz ki, hogy marad a királyság.

Talán tipikus apróság, kicsit a demokráciáról is szól: Madde-t pont az esküvő előtt 4 nappal megállították Stockholmban a rendőrök, mivel a buszsávban ment az autójával (fogadni mernék, hogy esküvőügyben). Madeleine ekkor teljesen magabiztosan felmutatott egy papírt és az "immunitására" hivatkozott, amivel az intézkedő járőrt sikerült eléggé zavarba hoznia. A rendőrség ezután megvizsgálta az ügyet, és egyértelműen kiderült, hogy nincs mentelmi joga, ugyanis az alkotmány szerint csak a királyt illeti büntetlenség, ha valamit elkövet (és szokott egyébként a király gyorshajtani, időnként írnak is róla a bulvárlapok). A végeredmény egy 1000 koronás büntetés lett, teljesen jogosan...az immunitásra való hivatkozás meg nem olyan elegáns, ugyebár. De hát kicsit furcsa dolgok is ezek, mert ha be is fizeti a büntetést, a svéd adófizetőktől kapott pénzt átteszi az egyik zsebből a másikba. (És nem az első, nem a második közlekedési kihágása.) Persze a pedagógiai érték is fontos...

Egyébként a királyi család népszerűségi listáján magasan Victoria, az elsődleges trónörökös vezet, 50%-kal, őt követi Silvia királyné 25%-kal, a harmadik Prins Daniel, a király csak a negyedik (köszönhetően bizonyos botrányoknak, egyebeknek), a  sereghajtó pedig Carl-Philip és Madeleine 12-12 %-kal. Ami pedig az államformát illeti, egy 2011. decemberi - nem reprezentatív! - felmérés szerint az emberek 58%-a megtartaná a királyságot, 32% köztársaságot akar és 10% nem tudja.

A nap svéd szava: stiftelse (alapítvány)

Nyáreleji mozgalmas napok

Némi kitérő, ugyancsak aktuális, de jóval kellemesebb témákkal. Az ember csak kapkodja a fejét, annyi minden történik pont ezen a héten a napsütéses Svédországban (az égiek nagyon kegyesek hozzánk mostanában, remek idő van):

Hétfőn elkezdődött a gimnazisták ballagása. A ballagás a jövő héten is tart, meghatározott menetrend szerint megy az egyes iskolákból a búcsúztatás. A "végső lökésnek" szó szerint is kirúgás (utspark) a neve :-) Amit ebből az utcán járva-kelve tapasztalunk, az leginkább a diákok gyalogos és teherautós(!) felvonulása, mindenféle zajképző eszközökkel megtoldva. Ezt úgy kell elképzelni, hogy megy pl. egy magasplatós teherautó a belvárosi forgalomban, a tetején jópár sípoló-kiabáló fiatallal - és díszítéssel: lombos faágak, lepedőből készített molinó poénos szövegekkel, kék-sárga lufik, plüssmacik -, közben ugyanonnan hangszóróból árad valami ütősebb zene (és itt ne népdalra gondoljunk...). Ezt spékeljük meg jópár kabrióval, amiben szintén végzősök ülnek - szerencsésebb esetben egy szülő vagy idősebb rokon/barát a sofőr -, ahonnan szintén sípolás, dudálás hallatszik, plusz merészebb kihajlások, felállások teszik látványosabbá az előadást.

Bevallom, amikor belefutottam ilyenbe, még biciklisként is nagyon zavaró volt ezt átélnem az elmúlt napokban, annak ellenére is, hogy leginkább csak a bicikliúton mentem, úgyhogy fogadásokat mernék tenni, hogy az autósoknak is nagyon kell koncentrálnia, hogy ne történjen semmi gond. Szóval ilyesmit képzeljünk el két hétig...nem túlzok, ha azt mondom, hogy eléggé balesetveszélyes a dolog. De ezen túl is vannak érdekes momentumok az itteni ballagásban. Pl. a szülők csináltatnak egy nagy táblát, amin a kicsi fiú / kicsi lány tényleg kiskorában látható egy fotón (a keresztneve kíséretében), ezt jelzésképpen használják az iskola előtt várakozva (a fenti fotón is látható néhány ilyen), végülis a tömegben nagyon hasznos tud lenni egy ilyen irányjelző. Na és persze a jellegzetes sapka is kötelező kellék (studentmössa). Az ajándékba adott virágcsokrok is kék-sárga összeállításúak, svéd zászlócskákkal megtűzdelve.

Egyébként 1968 óta nincs érettségi vizsga Svédországban, emiatt a 70-es években nem igazán ünnepelték a ballagást (studenten), csak a 80-as, 90-es években lett ismét elterjedt. Mivel egyre kevesebben konfirmálnak - ahogy már korábban is írtam róla: Svédországa  világ legkevésbé vallásos országa - és a hadseregbe is kevesen lépnek be, a studenten lett a felnőttéválás klasszikus mérföldköve.

Aztán itt volt június 6-a, csütörtök. A hivatalos svéd nemzeti ünnepnap, ami 2005 óta munkaszüneti nap (vagyis nem olyan régóta). A szabadnapnak természetesen mindenki örül, de a svédek ezt nem igazán érzik magukénak, mint nemzeti ünnep, úgyhogy most is leginkább a szabadban piknikeltek a hivatalos ünnepségeken való részvétel helyett. Az ünnep apropója, hogy 1523. június 6-án lépett a trónra Gustav Vasa, ekkor vált Svédország önálló állammá. A svéd zászló napjának is nevezik a napot. Ahogy olvasom, volt egy kis boxolás a kormány és a szakszervezetek között, hogy melyik nap is legyen a nemzeti ünnep, mert más javaslatok is voltak, de hogy nehogy ettől kevesebb munkaszüneti nap legyen, végülis június 6-a győzött.

Állítólag az is egy fontos szempont volt a munkaszüneti nap törvénybe iktatásánál, hogy a bevándorlók folyamatosan csodálkoztak, hogy nincs nemzeti ünnep, hát ez meg hogy lehet? :-) Amennyire lejön nekem a körkérdésekből, újságcikkekből, a külföldön születetteknek tényleg fontosabb június 6-a, mint a svédeknek, akiknek a Midsommar az igazi. Pláne hogy ezen a napon adják át ünnepélyesen az új állampolgároknak az állampolgársági igazolást. A tavalyi malmöi ünnepségen megjelent, beszédet mondott és virágokat osztott Prins Daniel személyesen, a trónörökös Victoria koronahercegnő férje - egyben korábbi személyi edzője, "leánykori neve" Daniel Westling. És hogy hogyan ünnepelt a királyi család ezen a jeles napon? Megnézhető, elolvasható a weboldalukon (svédül), érdemes megfigyelni a női családtagok ruháját...engem pl. a fejfedő Hollandiára emlékeztet.

És ezzel még közel sincs vége a hétnek...van, akinek csak ezután kezdődött a java! A mai (szombati) eseményekről hamarosan beszámolok én is, kis türelmet kérek :-) Annyit elárulok, hogy egy amerikai-svéd kapcsolatról van szó.

A nap svéd szava: helgdag (ünnepnap)

Az "igazi svédek", zavargások és politikusok (1. rész)

Az előző bejegyzésben már elkezdtem feszegetni a témát, ami a közkeletű vélekedés szerint egy egyszerű képlet:

Svédország + színes bőrű bevándorlók = zavargások

Jól hangzik, nem? (Már akinek.) Mindenesetre nem kell rajta sokat gondolkodni, nem egy másodfokú egyenlet. Viszont a társadalom egy bizonyos része úgy érzi, hogy ez így van és kész. Ezt a "bizonyos részt" az egyszerűség kedvéért nevezzük "igazi svédeknek", az idézőjel annak szól, hogy a megnevezés ironikus akar lenni. Ez egy nagyon pongyola megnevezés, mert egyáltalán nem foglal magában minden svéd állampolgárt (sőt!), viszont rengeteg - természetesen fehér bőrrel rendelkező - bevándorló és ideiglenesen Svédországban lakó itteni lakos is ide tartozik. Ők magukat ilyen szempontból "igazi svédnek" érzik, állampolgárságtól függetlenül. Nagyon sokan közülük az SD (Sverigedemokraterna - Svédországi Demokraták) nézeteit vallják.

Az SD egyébként az egyetlen szélsőjobbos, populista parlamenti párt, legfőbb programjuk a bevándorlás nagymértékű visszaszorítása és a bevándorlók jogainak a korlátozása, teljes asszimilációt követelve (integráció helyett). Ugyan hangsúlyozottan az iszlám vallású és egyéb színes bőrű bevándorlók azok, akiket leginkább megneveznek, mint problémaforrás, de ne legyenek illúzióink. A programjukból és megnyilatkozásaikból egyértelműen kiderül, hogy nézzünk bár ki svédnek, ha nem beszélünk akcentus nélküli svédet, nem élünk "elég svéd módon" és nem tudjuk X generációra visszavezetni a svéd családfánkat (ahol X > 3), akkor bizony másod-/harmadrangú személynek számítunk a szemükben, akkor is, ha papíron már esetleg svéd állampolgárok vagyunk.

Viszont a legsvédebb svéd család is problémás, ha az SD definícióját tekintjük, hiszen a svéd királyné, Silvia bizony német és brazil szülőkkel rendelkezik (királyi esküvő: 1976), maga a svéd királyi család pedig a francia Bernadotte uralkodóházat képviseli...tehát esetükben is simán bevándorlókról beszélhetünk. Persze ezt királyi összefüggésben viccesen - és talán felségsértően - hangozhat, de a tények makacs dolgok.

A hozzáállásról még annyit, hogy egy európai közvéleménykutatás szerint a svédek a legkevésbé negatívak a bevándorlókkal szemben - míg a magyarok a legkritikusabbak. Azt is kimutatták, hogy nem az országban élő bevándorlók száma vagy az ország gazdasági helyzete számít ebből a szempontból: a szintén sok bevándorlót felmutató Németországban a hozzáállás hasonló a svédhez, de nem ellenségesebbek az emberek a rosszabb gazdasági helyzetben lévő Spanyolországban vagy Lengyelországban sem.

Úgyhogy amikor mi, Svédországban élő magyarok "bevándorlókat" kiáltunk, érdemes egy pillanatra elgondolkodnunk arról, hogy mi mik is vagyunk? Igen, a bőrünk az fehér (hacsak a nyaralás nem sikerült túl jól), de ettől eltekintve bizony-bizony mi is bevándorlók vagyunk, max. nem látszik kívülről. Közben nem hiszem el, hogy itt és most azt kell bizonygatnom, hogy az embereknek nem a bőrszíne számít... Egyébként 2013-at írunk, csak hát kedves olvasó - aki ugyanígy gondolod a dolgot - volt itt pár komment a korábbiak során, amik miatt teszem ezt a kitérőt. És akkor végre térjünk rá a tulajdonképpeni aktualitásra...

A kollektív bűnösségről és a bűnbakszerepről már írtam az előző bejegyzésben, az előítéletekről úgyszintén. Jelen esetben vegyük a husby-i (Stockholm) zavargásokat, amelyekre ugyebár rá lehet húzni a fenti egyenletet. A világsajtót bejárta a hír az elmúlt héten, hogy zavargások vannak Stockholmban - egyes túlbuzgó hírforrások szerint szinte az egész országban -, rengeteg autót felgyújtottak, a kiérkező tűzoltókat, rendőröket esetenként kővel dobálták meg. Azt, hogy előtte mennyire parázslott a hangulat, nem tudni, de az egész, napokig tartó randalírozás azután robbant ki, amikor egy 69 éves férfit, aki machete-vel hadonászott és a rendőröket is fenyegette, az egyik rendőr lelőtte. Nem ártalmatlanná tette, hanem kioltotta az életét. (Az egész zavargásnak ez az egy áldozata volt, sérültekről sem szóltak a hírek.) Szóval elszabadultak az indulatok, aminek a hivatalos személyeken kívül leginkább a helyi lakosok itták a levét - szintén bevándorlók -, akik a hírek szerint az ablakukból kiabáltak le a fiataloknak, hogy hagyják abba és sajnos sokan konstatálhatták közülük azt is, hogy az autójuk teljesen kiégett.

Ezen a ponton a politikusok is megszólaltak. A miniszterelnök, Fredrik Reinfeldt azt hangsúlyozta, hogy az erőszak nem megoldás semmire, nem szabad, hogy ezt a fiatalok eszközként használják. "A szomszéd autóját felgyújtani, az nem véleménynyilvánítás, hanem huliganizmus.". (Egyébként teljesen egyetértek.)

Az SD szerint - akik szerint a zavargás is azt bizonyítja, hogy "már megint" igazuk van - kijárási tilalom és rendkívüli állapot életbeléptetése szükséges, valamint gumilövedék és könnygáz. A többi párt ezt a javaslatot csípőből azzal utasította vissza, hogy az SD-nek nincs jogalapja bírálatra a jelenlegi helyzetben, miközben a párt tagjai között még mindig vannak olyanok, akik pl. 2010-ben vascsővel inzultáltak bevándorlókat az utcán, mindenféle provokáció nélkül. (Erre utal a fenti sárga figyelmeztető tábla: VIGYÁZAT: Sverigedemokraták vascsővel.) Súlyosbító körülmény, hogy az illetők anno az SD vezetőségében foglaltak helyet. Ennek az ügynek az utóélete szintén megér egy misét, majd adandó alkalommal visszatérek rá, mert számunkra igencsak érdekes...

Viszont hosszúra nyúltam és még közel sem jutottam a mondandóm végére, úgyhogy

Folyt. köv.

A nap svéd szava: invandrare (bevándorló)