Egy kis visszatekintés...

Kisrumpfot olvasva jöttem rá, hogy az augusztus 1-je nekem is évforduló, ugyanis 4 éve pont ekkor érkeztem meg Svédországba. Akkor E. már fél éve itt dolgozott. Úgy szerveztük meg, hogy anyu is jött velem. Neki ez volt az első repülése, az első svéd útja - és az első találkozása a tengerrel. Azt hiszem, mindhárom pont tetszett neki. Nyilván a repülés volt a legstresszesebb...

Mivel már korábban intézkedtünk az adóhivatalban (Skatteverket), addigra már volt svéd személyi számom is, ami nagyon fontos, bármit is akar az ember intézni. És ami a lényeg: eddigre nagy nehezen szereztünk egy másfél szobás lakást is, amit egy török lánytól - de leginkább az apjától - béreltünk. (Akkor még nem tudtuk, mennyi borsot fognak az orrunk alá törni.) E. cuccainak az átköltöztetése az előző helyéről elég érdekes volt: busszal és bőröndökkel ingáztunk a két lakás között, ugyanis még nem volt autónk, vagy ismerősünk, akit megkérhettünk volna egy fuvarra. Az "új" lakás a 6. emeleten volt és a szellőzőből mindig hallottuk, ahogy süvít a szél (malmöi sajátosság az állandó szél is, főleg a tengerparton).

Ugyan előtte Magyarországon hosszú hónapokon keresztül, tényleg intenzíven belevetettem magamat a nyelvtanulásba, ez még mindig kevés volt a megszólaláshoz. Elég sok mindent megértettem, de nem bírtam kommunikálni. Úgy éreztem magamat, mint egy buta kisgyerek. Az olvasásba menekültem, mert az legalább adott némi sikerélményt. Ha valamit akartam kérdezni pl. a boltban, előtte hosszú percekig terveztem a mondatot a fejemben és a vége általában az lett, hogy nem értették, mit akarok és szinte azonnal angolra váltottak, hogy "segítsenek"...hamar rájöttem, hogy nem is olyan tuti dolog, ha mindenki beszél angolul.

De nemcsak a nyelv, hanem sok más "apróság" is kultúrsokkot okozott nekem (is). Például hogy az emberek másféleképpen viselkednek, a dolgok máshogy működnek, a szabályokat nem ismerem, a bürokrácia sajátságos, stb. Ha valaki ezt nekem Svédország előtt mondja, valószínűleg elnézően mosolyogtam volna az illetőn. Ugyan már, mit kell ilyenekből ügyet csinálni? Pedig valószínűleg mindenki - aki hasonló helyzetbe kerül - keresztülmegy ezen, csak nem mindenkiben tudatosul. Sőt, olyan is van, hogy valaki egész életében ellenséges marad az új ország kultúrájával szemben (és leginkább visszamenne oda, ahonnan jött - és persze van, aki ezt meg is teszi). Szóval megint tanultam valamit...

Ui.: És az is igaz, hogy minél inkább megszokjuk az adott (új) kultúrát, annál nehezebb izgalmas blogbejegyzést írni, mert már nem hatnak az újdonság erejével a dolgok :-) Sőt, mivel már nem igazán tudom, mi a helyzet Magyarországon, lehet, hogy olyan témáról írok lelkesen, ami már rég ugyanúgy van Budapesten is. De azért igyekszem!!

A nap svéd szava: lägenhet (lakás)